iránytű

Iránytű ("bússola")

Húngaro

Substantivo

i.rány.tű

1. bússola

Declinação

    Declinação de iránytű (–k)

Caso Singular Plural Nominativo iránytű iránytűk Acusativo iránytűt iránytűket Dativo iránytűnek iránytűknek Genitivo iránytűé iránytűké Instrumental iránytűvel iránytűkkel Causal-final iránytűért iránytűkért Translativo iránytűvé iránytűkké Terminativo iránytűig iránytűkig Essivo-formal iránytűként iránytűkként Essivo-modal – – Inessivo iránytűben iránytűkben Superessivo iránytűn iránytűkön Adessivo iránytűnél iránytűknél Ilativo iránytűbe iránytűkbe Sublativo iránytűre iránytűkre Alativo iránytűhöz iránytűkhöz Elativo iránytűből iránytűkből Delativo iránytűről iránytűkről Ablativo iránytűtől iránytűktől

    Possessivos de iránytű (–tök)

Possuidor Posse Singular Plural 1ª pessoa do singular iránytűm iránytűim 2ª pessoa do singular iránytűd iránytűid 3ª pessoa do singular iránytűje iránytűi 1ª pessoa do plural iránytűnk iránytűink 2ª pessoa do plural iránytűtök iránytűitek 3ª pessoa do plural iránytűjük iránytűik

Sinônimos

• tájoló, (arcaico) kompasz

Etimologia

(Morfologia) irány ("direção") + nű ("agulha").

Pronúncia

• AFI: /ˈi.raːɲ.tyː/
• X-SAMPA: /"i.ra:J.ty:/

Ver também

No Wikcionário

mágnes

Referências

iránytű no Kislexikon (Lapoda Multimédia) (em húngaro) iránytű no Sztaki Szótár (em húngaro)